Üdvözlöm! Szentpéteriné Lévai Mária vagyok. Művelődésszervező, gyapjú- és szőnyegszövő.

A kézműves hagyományaink kultúránk meghatározó elemei. Az emberben mindig meg volt az igény a szépre, a praktikumra – ezért hát tudását, kézügyességét, kreativitását folyamatosan fejlesztette, hogy a környezetében fellelhető alapanyagokat funkcióval ellátott eszközökké, tárgyakká, díszítőelemekké tudja változtatni. Az így megszületett alkotások számos információt hordoznak, mintegy forrásként segítve jelen korunkban az alkotót, értéket teremtőt munkájában. Kisgyermekként csodálattal figyeltem a vasárnap délutánonként utcán üldögélő, beszélgető nénik keze között boszorkányosan forgó csipkeverő orsókat, a fehér vásznon keresztszemekből épülő motívumokat, de épp úgy elvarázsolt nagymamám és édesanyám kezeiben mozgó kötő és horgolótű eredménye. Így hamar a kipróbálás, majd a folyamatos ügyeskedés fázisába kerültem magam is. Így a kötés, a gyékény és kosárfonás kipróbálását követte a szövés, gyöngyfűzés, nemezelés majd csipkeverés és a hímzés felfedezése. Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola művelődés szervező kulturális menedzser- szakán 1991-ben végezetem Gyapjúszőnyegszövő és oktató képesítésemet 1999-ben szereztem meg a Petrás Anna által vezetett Népi Mesterség Oktató Képzőben Budapesten, Szőts Emese szövő mester iránymutatásával. A megszerzett ismereteimet nem önálló alkotói tevékenységben, sokkal inkább közösségekben átadva igyekeztem az elmúlt évek során kamatoztatni. Így a helyi Legénybot alkotótáborban, a bácskai Feketehegyen évente megrendezésre kerülő Nagykunsági alkotótáborban gyerekeknek oktattam a szövést. Felnőttek számára is több alkalommal volt lehetőségem képzéseket tartani. Háromszor volt alkalmam megyei és régiós Élő Népművészet kiállításon szőnyegeimmel részt venni. Két alkalommal önálló kiállításon mutattam be munkáimat. A gyapjú, a cérna, a fonal textillé formálása, díszítő elemként való alkalmazása mindig kihívást és örömet jelent számomra, ha mindezt másoknak is megtaníthatom már egyfajta elégedettséget is teremt. Fontosnak érzem, hogy mindazt, amit elődeink a századok során felismertek, létrehoztak és ránk hagytak velünk éljenek tovább. Így válik számomra a fonal egyben fontos jelképpé, mely összekötő elem múltunk, jelenünk és jövőnk között. Ez a gondolat vezérel a kunhímzés mind jobb megismerésében és elsajátításában, mely néhány éve egyre inkább foglalkoztat.