A kunhímzés a nagykunsági nép ízlésének hiteles tükrözője. Az így készült kézimunkák a nagykunsági településeken Karcag, Kisújszállás, Kunmadaras, Túrkeve párnavégeken maradtak fenn eredetiségükben. Ipolyi Arnold (1860-1869) hímzésgyűjteménye a legrégebbi magyar népi kézimunkák közé sorolja . A 17-18. századtól fellelhetők kunhímzett párnavégek jól tükrözik kunhímzés sajátos minta és színvilágát.
Hiteles forrás szerint a kunhegyesi református Szeretet Nőegyesület 1935-ben sokat tett a kunhímzés életre keltéséért. Minderről az Ébredés c. helyi gyülekezet értesítője számol be. Ugyanebben az évben elkészítik a helyi gyülekezet asszonyai azt az úrasztala terítőt, mely a feketicsi kitelepülés 150. évfordulóján rendezett ünnepségen került átadásra a kitelepültek közösségének.
A hímzéstechnika megőrzése, változatos gazdagodása a XX. század második felében Háziipari Szövetkezetek tervezői és bedolgozói örökítették tovább. Kunhegyesről az 1970-es években többen bedolgozói voltak a karcagi Háziipari Szövetkezetnek, ahol a hagyományos mintákat készítették. Köztük Nagy Ferencné is, aki ma is tanítja az érdeklődőket a kunhímzésre a Művelődési Központban működő szakkörök látogatóinak.
A kunhímzés, egyedi jellemzőinek köszönhetően a Nagykunság díszítőművészetének kiemelkedő része. Őrzése, a jelen és jövő számára történő átörökítése minden kor számára fontos.
A megőrzés és átörökítés kiemelkedő állomása 2019 szeptembere, amikor is öt elem – a csárdás tánc, a verbunk, a magyar népi vonószenekari formáció, a tojásírás és a nagykunsági gyapjúhímzés, - azaz a kunhímzés - élő gyakorlata felkerült a nemzeti értékek jegyzékére.
A kunhímzés felterjesztését a Kézműves Örökség Egyesület, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület és a Nagykunsági Népművészek Egyesülete közösen nyújtotta be, az UNESCO Magyarországi Szellemi Kultúrájának elemei közé azért, mert egyedi jellemzőinek köszönhetően a Nagykunság díszítőművészetének kiemelkedő része, a kun népcsoport sajátos jellegzetességeit képviseli.
A miniszteri elismerést Bán Andrea, a törökszentmiklósi Kézműves Örökség Egyesület elnöke vehette át a közösségi felterjesztés benyújtójaként a kaposvári Szivárvány Kultúrpalotában a nagykunsági települések - Karcag, Kisújszállás, Kunmadaras, Kunhegyes, Túrkeve, Berekfürdő –hímző közösségeink képviselőivel.
A rangos elismerés hosszú, sokak együttműködésén alapuló folyamat eredménye és jövőbeni kötelezettségekkel is jár. Így minden év pünkösd napjain a Szentendrei Skanzenben, valamint minden év szeptemberében a Kulturális Örökség Rendezvényén történő megjelenést a hímző közösségek bemutatóival.
Hímző asszonyaink közös munkájának eredménye az a vetett ágy, melyen a múzeumokban fellelhető archaikus mintákat őrző párnavégek újrahímzett darabjai kerülnek bemutatásra.
A kunhímzés a nagykunsági nép ízlésének hiteles tükrözője. Az így készült kézimunkák a nagykunsági településeken Karcag, Kisújszállás, Kunmadaras, Túrkeve párnavégeken maradtak fenn eredetiségükben. Ipolyi Arnold (1860-1869) hímzésgyűjteménye a legrégebbi magyar népi kézimunkák közé sorolja . A 17-18. századtól fellelhetők kunhímzett párnavégek jól tükrözik kunhímzés sajátos minta és színvilágát.
Hiteles forrás szerint a kunhegyesi református Szeretet Nőegyesület 1935-ben sokat tett a kunhímzés életre keltéséért. Minderről az Ébredés c. helyi gyülekezet értesítője számol be. Ugyanebben az évben elkészítik a helyi gyülekezet asszonyai azt az úrasztala terítőt, mely a feketicsi kitelepülés 150. évfordulóján rendezett ünnepségen került átadásra a kitelepültek közösségének.
A hímzéstechnika megőrzése, változatos gazdagodása a XX. század második felében Háziipari Szövetkezetek tervezői és bedolgozói örökítették tovább. Kunhegyesről az 1970-es években többen bedolgozói voltak a karcagi Háziipari Szövetkezetnek, ahol a hagyományos mintákat készítették. Köztük Nagy Ferencné is, aki ma is tanítja az érdeklődőket a kunhímzésre a Művelődési Központban működő szakkörök látogatóinak.
A kunhímzés, egyedi jellemzőinek köszönhetően a Nagykunság díszítőművészetének kiemelkedő része. Őrzése, a jelen és jövő számára történő átörökítése minden kor számára fontos.
A megőrzés és átörökítés kiemelkedő állomása 2019 szeptembere, amikor is öt elem – a csárdás tánc, a verbunk, a magyar népi vonószenekari formáció, a tojásírás és a nagykunsági gyapjúhímzés, - azaz a kunhímzés - élő gyakorlata felkerült a nemzeti értékek jegyzékére.
A kunhímzés felterjesztését a Kézműves Örökség Egyesület, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület és a Nagykunsági Népművészek Egyesülete közösen nyújtotta be, az UNESCO Magyarországi Szellemi Kultúrájának elemei közé azért, mert egyedi jellemzőinek köszönhetően a Nagykunság díszítőművészetének kiemelkedő része, a kun népcsoport sajátos jellegzetességeit képviseli.
A miniszteri elismerést Bán Andrea, a törökszentmiklósi Kézműves Örökség Egyesület elnöke vehette át a közösségi felterjesztés benyújtójaként a kaposvári Szivárvány Kultúrpalotában a nagykunsági települések - Karcag, Kisújszállás, Kunmadaras, Kunhegyes, Túrkeve, Berekfürdő –hímző közösségeink képviselőivel.
A rangos elismerés hosszú, sokak együttműködésén alapuló folyamat eredménye és jövőbeni kötelezettségekkel is jár. Így minden év pünkösd napjain a Szentendrei Skanzenben, valamint minden év szeptemberében a Kulturális Örökség Rendezvényén történő megjelenést a hímző közösségek bemutatóival.
Hímző asszonyaink közös munkájának eredménye az a vetett ágy, melyen a múzeumokban fellelhető archaikus mintákat őrző párnavégek újrahímzett darabjai kerülnek bemutatásra.