Bizonyos értelemben a legelterjedtebb és legősibb kézműves mesterségek közül való a SZÖVÉS.
Legelterjedtebb, hisz századokkal ezelőtt minden asszony napi tevékenysége volt, az egyszerű sima alapanyag megszövése. Később az egyszerű mintás – eltérő vastagságú csíkok, legegyszerűbb mértani formák váltakozása – anyag elkészítése, a paraszt szövés.
A szükséges alapanyagok a természetben fellelhetők voltak, feldolgozásuk nem okozott nehézséget. A munkához szükséges szövőalkalmatosságok szintén házilag elkészíthetőek voltak. Az ismeretek pedig családon belül generációról generációra hagyományozódtak.
Hazánkban hosszú időn át a sima szőttesek éltek, mivel a díszítőelemek alkalmazása egyben bonyolult szövéstechnikai ismereteket kívánt. Ez egyben magyarázat arra, hogy a gazdagon díszített szövés kialakulása a XIX. századra tehető, amikortól az ország különböző helyeit jellemző szövési stílusokról beszélhetünk.
Napjainkban rengeteg szó esik a környeztünk védelméről, az újrahasznosításról. Ha ebből a szempontból közelítünk a szövéshez, napjainkban is újra reneszánszát élheti ez a tevékenység.
Az egyszerű felépítésű, kis helyigényű és könnyen használható szövőállvány segítségünkre lehet az alapok elsajátításában. A folyamatosan keletkező használt ruhanemű pedig kiváló alapanyag a rongyszövéshez.
Ha pedig valaki igazán szeretne ebben a szép tevékenységben elmélyülni, ég a gyapjúszövést is kipróbálhatja. Ebben szakkörök, táborok adnak megfelelő segítséget. A kellő ismeret és annak alkalmazása, az alkotónak és az őt körülvevőknek egyaránt folyamatos örömet kínál.
Kívánom, hogy mindenki lelje meg a számára leginkább tetsző mívességet, mellyel mindig újra „szőheti” saját álmát önmaga és mások elégedettségére!
A bemutatásra kerülő szőnyegek gyapjúból szőtt „székely festékesek”.
Mint a neve is mutatja, Székely földről származó a szövésfajta, melyet Erdély legkülönbözőbb vidékein is ismertek és használtak. Csak ágy és asztalterítőnek használták, néhol falvédőnek. Földre sohasem került, hisz a festékes megszövése különös értéket képviselt, és az adott ház vagyoni helyzetét tükrözte. Vékony szála és laza szövése sem tette alkalmassá földön való használatra. Mintázata mértani formákból és csíkok, csíkritmusok szabályos elrendezéséből épül fel. Alapanyaga gyapjú.
Bizonyos értelemben a legelterjedtebb és legősibb kézműves mesterségek közül való a SZÖVÉS.
Legelterjedtebb, hisz századokkal ezelőtt minden asszony napi tevékenysége volt, az egyszerű sima alapanyag megszövése. Később az egyszerű mintás – eltérő vastagságú csíkok, legegyszerűbb mértani formák váltakozása – anyag elkészítése, a paraszt szövés.
A szükséges alapanyagok a természetben fellelhetők voltak, feldolgozásuk nem okozott nehézséget. A munkához szükséges szövőalkalmatosságok szintén házilag elkészíthetőek voltak. Az ismeretek pedig családon belül generációról generációra hagyományozódtak.
Hazánkban hosszú időn át a sima szőttesek éltek, mivel a díszítőelemek alkalmazása egyben bonyolult szövéstechnikai ismereteket kívánt. Ez egyben magyarázat arra, hogy a gazdagon díszített szövés kialakulása a XIX. századra tehető, amikortól az ország különböző helyeit jellemző szövési stílusokról beszélhetünk.
Napjainkban rengeteg szó esik a környeztünk védelméről, az újrahasznosításról. Ha ebből a szempontból közelítünk a szövéshez, napjainkban is újra reneszánszát élheti ez a tevékenység.
Az egyszerű felépítésű, kis helyigényű és könnyen használható szövőállvány segítségünkre lehet az alapok elsajátításában. A folyamatosan keletkező használt ruhanemű pedig kiváló alapanyag a rongyszövéshez.
Ha pedig valaki igazán szeretne ebben a szép tevékenységben elmélyülni, ég a gyapjúszövést is kipróbálhatja. Ebben szakkörök, táborok adnak megfelelő segítséget. A kellő ismeret és annak alkalmazása, az alkotónak és az őt körülvevőknek egyaránt folyamatos örömet kínál.
Kívánom, hogy mindenki lelje meg a számára leginkább tetsző mívességet, mellyel mindig újra „szőheti” saját álmát önmaga és mások elégedettségére!
A bemutatásra kerülő szőnyegek gyapjúból szőtt „székely festékesek”.
Mint a neve is mutatja, Székely földről származó a szövésfajta, melyet Erdély legkülönbözőbb vidékein is ismertek és használtak. Csak ágy és asztalterítőnek használták, néhol falvédőnek. Földre sohasem került, hisz a festékes megszövése különös értéket képviselt, és az adott ház vagyoni helyzetét tükrözte. Vékony szála és laza szövése sem tette alkalmassá földön való használatra. Mintázata mértani formákból és csíkok, csíkritmusok szabályos elrendezéséből épül fel. Alapanyaga gyapjú.